Pásztor Zoltán – 5 dolog rólam…

  1. A sport gyerekkoromtól! 9 évesen cselgáncsozni kezdtem, majd jött a labdarúgás, de egyikért sem rajongtam igazán. Az viszont feltűnt, hogy az összes edzésre bringával mentem és a bringán több időt töltöttem, mint magán az edzéseken! 15 évesen ezért elkezdtem versenyszerűen kerékpározni az Újpesti Dózsa SC-ben majd az FTC-ben. Az igazi, komoly sikerek a felnőtt korosztályban jöttek. 1982-ben megválasztottak az év magyar pályakerékpárosának. 1981-ben csapatban világbajnoki 8. helyezést, 1978-1983 között számos magyar bajnoki első helyezést és több második illetve harmadik helyezést értem el.
  1. A mai napig aktívan kerékpározok! A 2013-as év volt számomra a „rekord kilométerek éve”, 11.000 km-t tekertem le edzésképpen. Ebben az évben rengeteg “masters” korosztály versenyt nyertem illetve második harmadik helyezéseket értem el. A leghosszabb táv, amit egy nap alatt lehajtottam az a Budapest-Vásárosnamény közötti táv volt, 320 km!.
  1. Sokan már tudják, de sokan talán még nem, hogy a CoolFit recepcióján és lépcsőfeljáróban kiállított kerékpáros fotók azon a versenyzőkorombeli képek, amelyek a legsikeresebb versenyeimről készültek! Mindegyik képnek megvan a maga kis története!
  1. Tavaly a fiammal Utrechtben „testközelből” nézhettem meg a 2015-ös Tour de France prológját, ami már versenyző koromban is nagy álmom volt! Abban az időben nem volt internet, külföldi TV, csak a postán megrendelt francia és olasz kerékpáros újságokból tudtunk a komolyabb versenyekről informálódni, képeket kivágni. Ezért volt számomra fantasztikus élmény, hogy élőben láthattam a mai kor legjobb kerékpárosait, még ha nem is azokat a profikat láttam, akik annak idején a példaképeim voltak!
  1. Éveken keresztül jártunk egy kis csapattal az Adriára vitorlázni. Egyik alkalommal kifogtunk egy rettenetesen „piperkőc”, rendmániás hajótulajt, aki fél órán át megrökönyödve figyelte, amint az egy hétre megvásárolt enni és innivalót – nagyobb részben “innivalót” (70-80 %-ban alkoholos változatot) pakoljuk a fedélzetre. A tekintetéből láttuk, hogyan lelki szemeivel előrevetíti, milyen állapotban fogja visszakapni a hajóját! Másnap reggel, még éppen az indulás előtt közölte velünk, hogy átgondolta és biztos, hogy nem adja ki nekünk a hajóját. Ezek után az egész kikötő végignézte, ahogy a rengeteg cuccot kipakoljuk! Így történt, hogy a „vitorlázós” nyaraláson ott álltunk a kikötőben tömérdek piával, kajával… de hajó nélkül!
group cycling- Zoli
Tour de France